mint házba a tető alá a falak
épülnek, mert hiszen elfogadtalak,
hogy több lehessen létem a mély űrnél,
ahol soha nem süt fel reggel a Nap,
a csillagok csak gonoszul fénylenek,
nincsenek sem nappalok, sem éjjelek,
a Göncöl is csak a sötétbe ragad.
És most lehasítalak önmagamról,
mint törzsről hasít le ágat a fejsze.
Próbálnék rám tekinteni magasból,
mit látok; nem sikerül mindig, persze.
Más ez, mint amiről a tananyag szól:
élni egyedül is kell. Kérdés, mersz-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.