csilingelt egy keveset.
Már hajtotta a hatszáz volt.
Szíve attól repesett
reggelenként - édes a kín -,
szembe jön egy kék legény.
Nem vezeti drót vagy a sín.
S a kereke: oly kemény!
Találkoztak, rávillantott.
Ő mindig visszakacsint.
Gondja, búja elillant ott
látván a hat bakacsint,
a sötétlő hat abroncsot
a büszke, kék test alatt.
Látott pedig sok vén roncsot,
de Ő! Fiatal maradt.
És ma reggel: még mintha az
ég is szebben ragyogna.
A kisasszony neki falaz
a fülkében gagyogva:
Hol jársz, Pistám? Közel vagy már?
Egy perc, én is indulok.
Mindkettőnkre sok utas vár.
Villants! Visszakacsintok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.