Egyszer majd csak én is meghalok,
akár a járdasziget-korlát,
amelyen egy autó ment át,
és a földből fordította ki.
Ahol a gépkocsi ment neki,
összesöprik majd a roncsokat.
Helyemben aztán az űr marad,
meg a kifordult betonlapok.
Hosszú gyászra nem számíthatok:
Egy újabb járdasziget-korlát
várja majd helyemben a sorsát,
amely nyakát majd neki szegi,
s mintha nem történt volna semmi,
rendben lesznek a járólapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.