csak néztem, hogyan kapálózik hat lába.
Mintha bezárta volna egy ördöglakat,
olyan távoli volt megszabadulása.
Egy száraz ággal fordítottam hátára,
ahogy' az ösvényen keresztül ballagott.
Árnyékot vetett egy nagy tölgy lombsátra,
ha a Nap tűzi, akár meg is halhat ott.
Így fordít hanyatt minket az élet néha;
ki tartja a száraz ágakat kezében?
Szarvasbogárként nem vagyok rest vagy léha,
de talán nem küzdök annyira keményen.
Csak álltam ott és azt a bogarat néztem.
Szenvtelen kegyetlenség ült az arcomon:
rálépjek? Ott hagyjam kínlódni a vészben?
Vagy megkönyörüljek végül a harcoson?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.