derengnek át a fakó-kékes légen.
A finomszemcsés, part menti homok
pillepalackkal terítve régen.
Megzizzen a barna sás a csendben:
egy szárcsa fulladt ott olajba tán,
itt irizál még a fény egy cseppen.
A túlparton egy elkoszlott platán.
Most kigyúlnak mind az esti égen
a hascsikarás színű csillagok,
hátam mögött, a zsombékos réten
őrült tamtamot vernek démonok.
Dobszavukat már régen nem félem:
a peremen csendemben élek-halok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.