olyan kemény a sötétség,
hogy a madarak nekirepülvén falának
törött nyakkal hullanak a földre.
A sötétbe érve három nap után
megáll a vér az erekben.
A kocsonyássá vált masszát keringetni képtelen szív
megreped,
és a leálló keringéstől oxigénhiányossá váló agy
a legvadabb fantáziákat kezdi termelni
az immár érzékelhetetlenné vált
külvilági sötétségről.
A tüdő csordultig feltelik a sötéttel,
az izmok elgyengülnek, elernyednek,
és az ember mélységes letargiába zuhan,
amelyből csak a sötétség eloszlatása emelhetné ki.
Ám erre a reménybe való visszatérés nélkül
nincsen többé lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.