bár a Föld a Hold egén kéken kereng.
Ha életünk nem éljük szenvedéllyel,
a hajnal már nekünk fel sosem dereng.
A Nap lenyugszik minden este újra,
csak a Föld világít ott az ablakon.
Még a holdlakók is egymáshoz bújva
gondolkodnak el egy boldog holnapon.
De a Holdon nincsen valódi élet,
ott nincsen halál és igaz szerelem,
levegő sincs: a fájdalom sem éghet
izzó lángolással tüzes szívemen.
Én is csak itt űzhetem el a rémet
messzire: ha elriad verseimen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.