Már megint csak itt ülök magam,
és azt hiszem, hogy minden rendbe' van.
Egyre körmölöm a verseket,
tömegük már szinte eltemet.
Már megint csak itt ülök magam,
és elhiszem, hogy ez így rendbe' van,
pedig nincsen rendben semmi sem.
Ócska hazugság az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.