Vajh, ha a mostaninak nevet adnék,
lenne-e jobb tán?
Nem hiszek ebben már, és mégis:
az ember az élettől a jövőre nézvén
több az, amit vár,
mint ami megtörténhet véle valóban.
Jönnek-mennek az évek,
nincs már lassan, aki
számukat feljegyezetté tenné,
mert minek is lenne méltó
az, mi a múltba veszett el,
a feljegyzésre?
Névtelenül halnak mind,
kik az életben maradandót
még soha sem tevének,
miként névtelenül hal meg az a gyermek,
kinek még nevet sem adtak.
Kellene tán, hogy az évek
másként érjenek véget?
Csak, ha kiérdemelték már,
hogy megjegyezzük őket,
akkor válnak méltóvá a névre.
Addig haljon az év, mint ember:
névtelenül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.