felejtselek el,
szakadjak le rólad,
bár nem bántottalak soha,
csak azt az egyet nem kellett volna,
meg még a másikat,
pedig én akkor úgy gondoltam,
érted,
hogy nem ellenedre,
hanem érted szólt.
Még ma is van olyan gondolatom,
hogy szándékosan értetted félre,
hiszen az egyik,
amit rögtön megszerettem benned,
éppen az,
hogy egy szemvillanás alatt
mindig mindent megértettél,
átláttál,
amit gondoltam.
Mivel azt is mondtad,
hogy így lesz esélyed,
hát nem hagyhattalak esélytelenül;
ha egyikünknek ad csak az élet,
légy te az, akinek felderül!
Leszakadni? Mint alma a fáról.
Nőjön csak az, szépüljön tovább!
Felejteni? Soha. Majd egy más világból
ragyogjon le csillagom terád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.