fejemben, alig kontrollálom magam.
A világosság már olyan messze van,
szinte semennyi józanságom sincsen.
Nem, nem vagyok őrült, nem úgy gondolom,
csak a Lét csónakja billeg veszetten
velem, bár vad vízre nem én eveztem.
Mégsem szürcsölhetem nyugodtan borom.
Talán az idő az, ami így játszik
velem, a most elmúlt ezredforduló,
a száguldásban az ember nem látszik,
lassítana, de elragadja a ló;
a meggondolt élet erre már nem cikk.
Folyton új terv kell, meg nem valósuló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.