bár száraz ágon ott dobog szívem.
Csak tompa fényben csillogok,
mert nem világol nékem senki sem.
A hegyen túl a Nap ragyog,
a völgyben éjben élek mégis én,
folyton homályban vagyok,
míg fény játszik a nyárfa levelén.
A fejsze persze majd kivág,
mint vágott már ki eddig annyi fát;
ha nem terem már új virág,
hát az élet nem ér meg egy imát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.