Az éjben bíbor fény dereng,
most nem világít fenn a Hold korongja.
A föld alattam szinte reng:
az emlék szívem, s szíved összefonja.
Ma még az emlék van velem,
de holnap már az új világra ébredek,
és véget ér talán telem;
nem folynak észrevétlen el évezredek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.