2015. január 25., vasárnap

Metróalagút

Az alagútban visszhangzik a léptem.
Itt önálló életet él a sötét.
Kijutok a napfényre majd, vagy még nem?
Látom még a Holdat, hogy' járja körét?

Az alagútban árnyak fojtogatnak.
Amikor szólok, csak a csönd válaszol.
Magamat egyre inkább érzem vadnak.
El sem hiszem, hogy fény vár még valahol.

A vezetékben régen  nincsen áram.
Mindegyik vízcsepp egy puskadörrenés.
Így, egyedül, hogy elhagytam váram,
a sötét ellen az esélyem kevés.
Egy kilóméter a sötétben bátran,
s a peron fénye a távolban mesés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.