itt rég nem járt vonat.
Az ember várna
már változásokat.
Erre az élet
olyan lassan folyik,
mindenki téved,
ha másról álmodik.
Az állomáson
most is ott az élet,
de túl a rácson,
az őrségben félnek,
mert volt, aki ment,
nem jött vissza többé.
Most folt, falra kent.
Lelke elszállt köddé.
Talán egy napon
megnyílik az ajtó,
lesz újra kenyér,
heti egy szakajtó,
reánk süt végre
fénylő Nap sugára,
nézhetünk égre
végre valahára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.