a valóság fagyaszt, a képzelet hevít.
Szívem korrodálják köznapi mérgek,
és nem lelek ellenszert, amely segít.
Pedig az életre születtem én is,
nem halálra fagyni és elégni élve,
folyton csak kínzom magam mégis,
és nem is tudom teljesen, hogy mi végre.
Nekem néha olyan zajos a világ,
mintha forgószél tombolna fejemben,
amelyből minden gondolatot kirág
a Lét, ami intézkedik helyettem,
pedig nem vagyok sem őrült, sem részeg,
csak tehetetlen, ha támadnak vészek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.