Akit csak anya szült, az csalódik végül,
pedig nincsen ember, akit nem szült anya;
levegője elfogy, hogy majd belekékül,
a hívőből így válik az aposztata.
Hihet az emberben, és hihet magában,
hogy az emberséget meg tudja óvni, a
szerelemben szintúgy, mint a megváltásban,
mégis: szükségszerűen kell csalódnia.
Én is megszülettem erre az életre,
hittem eszményekben, várt rám a nagyvilág,
de 'hogy jutottam az ötvenes évekre,
szaporodtak velem az aposztaták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.