Fekete filcből vágott virágok
nyílnak a fejben. A gondolat
néha minden érzést kirág ott.
Azután elillan. Elszalad.
Fekete virágok, üszkös illat
marad, és szagok. A látomás
a fehérre meszelt falon is izgat.
Fekete kép. Mint mélynyomás.
Nappal nincsenek démon-virágok;
éjbeli az árny-gondolat,
de hogyha létemre jól nem vigyázok,
végül a sötétbe ragad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.