az emberi, élhető világ,
hogy életem a tiéddel több lett,
mert van módom emlékezni rád.
Halmozódik napok hordaléka,
szennyel borítja el, ami szép,
pedig nem csak tegnap, hanem még ma
is kellene élni a mesét.
Mert mit ér az élet mese nélkül?
Ha van víz, de fogy a levegő,
az ember majd lassan belekékül,
hiába dupla a heverő,
mert, hogy múlik az idő, majd végül
a halálba lassan belenő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.