recsegtetik a padlót.
Fortyogó mérgek
fröcsögnek, és hat Lót
feleséggel együtt
menekülne innen.
Itt már nagyon felgyűlt,
és összejött minden.
mennek föl a dombra,
már vissza sem néznek.
Ami volt, a házuk,
most csontfehér férgek
birtokolják, amíg
meg nem jön a csapás.
Mert a városban híg
a hit, sok a Tamás.
Sótömb az út mentén
feketére festve
asszonyt formáz, lengén
leplekbe tekerve.
Arca hátra tekint,
bár lépne előre;
a bálvány téged int:
nem ért a tetőre.
Hogy elhagytad múltad,
már ne tekints vissza!
Mert aki a kútnak
sáros vizét issza,
beragad a sárba,
nem jut ki belőle.
onnan megy halálra,
nem ér a tetőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.