Bebaszta a huzat az ablakomat.
üveget söpörtem aztán, jó sokat.
Le is szakadt a zsanérról a keret,
mint az eső, káromkodtam eleget.
Asztalos kell ide majd, nem üveges,
mert a zsanér helye majdnem üreges.
Fene módon csodálkozom, hogy' esett,
hogy a keretből eddig ki nem esett.
Fölsepertem mind az üvegcserepet,
egy se hasogatta meg a kezemet.
De a kalapács már itt a kezemben:
lássuk, Isten, mire megyünk mi ketten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.