2015. július 17., péntek

Kerítés

Kerítést épít a kerítésdöntő,
mikor mi az érdeke.
Hogy neked mi, az nem döntő,
nem érdekli, kérded-e,
miért csinált a hazádból
kényszermunka-földeket.
Ha nem kérded, majd hálából
elveszi a földedet.

A kerítésdöntő épít.
Megszállónak szobrokat.
Döglött eszmét porol, szépít,
trafikokat osztogat
haveroknak, a családnak
szőlőhegyet, új utat.
Nincs ellene nagy csalásnak,
másoknak utat mutat:

ha nem tetszik, elmehetnek.
Föl is út, meg le is út.
Aki marad, megy keletnek,
a menetből nincs kiút.
Nem hagy senkit árokszélen,
ha lemaradsz, belelök.
Jövőnk múlik egy lelkészen,
olyan buta, mint a tök.

Hazahívja, hogyha elment,
még fizetne is neki.
"Engem minden alól felment
küldetésem: isteni."
Akkor jöjjön, hogyha árja!
Amit teszek: kerítés.
Nem számít, hogy itthon várja
a szögesdrót kerítés.

Ejnye, te kis bolsevista!
Többségé a hatalom,
ebből nem kap Jóska, Pista:
egy fülkeforradalom
nyomán mondom, mit tanulhat
iskolában a gyerek.
A nyomor majd égbe nyúlhat,
ellepnek a döglegyek.

Nem lesz itt már átjáró ház!
Mindenki seggén marad,
rommá rothad minden kórház,
de focizik a csapat.
Már kiosztva az alabárd,
szegényt, gettót fenyít, és
körbevesz majd lágert, határt
a szögesdrót kerítés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.