Végigfut a szövegen a szemem,
mert az írást mindig olvasni kell,
közben zúg, és zakatol fejem.
A telepen minden reménytelen.
Meddő( )hányások és tócsák,
bezárt bányák, barakkok sora,
mind a szürke enyészetet ontják.
Hogy menekülnék, hát mondd: csoda?
Meg-megdöccen a váltókon,
ahogyan araszol, a lét-vonat:
autonómiám hiába is óvom,
néha csak megpattan egy érfonat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.