Elmondom még egyszer, noha elmondtam már,
és úgysem tudja rajtad kívül senki sem,
hogy pillanatra azt gondoltam, nincs határ,
mert végül elhitetted akkor énvelem.
Nem volt az erőm elég, hogy ellenálljak,
mert fölvirradt a hajnalpír az alkonyon,
nem vörösben, kéken izzottak a vágyak:
új szupernóva lángolt föl az ablakomon.
Ma még elmondom, és többé talán soha,
hogy áthidalható az összes távolság.
Mire megtanultam, úgy lettem ostoba,
hogy nem maradt nekem, csak emlékezni rád.
Hát még egyszer, talán most utolszor mondom,
gondot hozott, ami enyhített a gondon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.