Forrón izzik a nap az égen,
eső sem esett már nagyon régen.
Szomjas a táj és szomjas az állat,
városon se vonogasd a vállad!
Nincsen a levegőben pára.
Égbe megy majd a kenyérliszt ára.
Hogyha az idő száraz marad,
a föld csak porzik, a forrás elapad.
Sárgul a kukoricatábla.
Ritkul a búza, a szemet elhányja.
Részegen kóvályog a tájban a repce,
forró a határ, mint a kemence.
Elhull az állat, nő a károd,
a szomszéd fán már holló károg,
Hogyha az eső még várat magára,
ínséges év jön a hazára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.