Többé nem retten

Az éj sötét volt, mint a tinta,
a fák kopaszok kint a kertben.
Sosem mertem, nem is nyertem,
már vár a hinta-palinta.

Az ég nyomott, most, olyan, mintha
hosszú útra kellene mennem.
A döntés már szilárd bennem:
már vár a palinta-hinta.

Csak úgy éltem eddig, mint a
korcs madár: szárnyaszegetten.
De szívem többé nem retten:
már vár a palinta-hinta.