Ha eltűnt a fény, mindig visszatérsz majd,
elfedvén jóságot, a bűnt és nyomort,
mindent, amit a napfény létezni hajt,
homályt ajánlva, és takarót, komort.
Leplednek árnya mint nagy madárszárny
fedi napfényben csillogó világunk,
mint ragadozó sasé, te gyászos árny;
bár rettegünk tőled, mégis, mi várunk,
hiszen köréd is épült itt az élet,
mint épült a nappali fényre föl,
ha ki elűzné a sötétet végleg,
az örök fény már hiába tündököl,
mert párban jársz te mindig is a fénnyel,
bár nem tudunk mit kezdeni e ténnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.