Antihimnusz

Isten! Ne áldd meg ezt a nemzetet,
bús, önpusztító magyart,
amely mindig csak vétkezett,
ha ritkán jót is akart!

Ha bőségben, jó sorban élhet ő,
önmagát rágja szét;
mint beteg tüdőben a levegő,
hiányzik itt a részvét.

Magyar magyart már régen tép,
nem fáj neki a veszteség,
ha másé. Nem dolgozta föl még
bűneit ez a nép.

De mégis: áldd meg népemet,
térjen végre észre!
Fontos-e, aki eltemet?
Vagy élni hagy? És élsz-e?

Magyar magyart újra tép,
és nem fáj a veszteség.
Szóban sem dolgozta föl még
bűneit ez a nép.