Milyen is a hamis csődör?
Darát szórni zongorára?
Az ember néha begörcsöl,
tudja, vége nemsokára.
Azt gondolja, van valami,
pedig dehogynem! Itt sincsen!
Keresi. Jó ezt hallani?
Nem hittem, de nincsen Isten.
Semmit gyúrnánk egy teknőben.
Szinte kidagad a tészta,
Liszt kalimpál (elmenőben).
Magával viszi az észt az
érzés mind, amit elfojt.
Jó mélyre kaparni földbe!
Az idő, mint szennylé, elfolyt.
Egyre gyűlik a gödörbe.
Hiába is magyaráznád:
Sem M, sem E úgysem értik.
Kisimul az agybarázdád,
míg a hangok egymást tépik.
Hangkavalkád, szinte nyihog,
akárha csak csődör lenne,
de belül egy ördög vihog:
hamis! Nincsen jövő benne!
Mind hiába. Mint a jós is,
úgy elfolyik ez a versem.
Két előnye: nagy a dózis,
és sokféle szeszt kevertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.