Tudod, olyan mindegy most már,
hiszen évek múltak el,
és senki sincs, aki rám vár,
hát miért is érdekel,
hogy mi is történt veled,
hogy merre vitt az utad.
Nyarad van-e most? Teled?
Mi mutat neked utat?
Tudod, olyan mindegy lett már,
hogy mi volt akkor a baj,
hisz' a halál a sarkon vár,
és most már őszül a haj,
és kiesik a fejből
az emlékeknek sora.
De ami marad ebből,
soha nem adnám oda.
Tudod, olyan mindegy is már,
ha én rontottam is el.
Hiszen az ember végigjár
mindent, és el is visel
sokkal többet mindannál,
ami elképzelhető.
Aztán az élet stagnál,
és minden nap leverő.
Tudod, olyan mindegy aztán,
hogy igaz volt-e, vagy nem.
Ha túl vagy a gödör alján,
és fénylik egy ablakszem,
mert új Nap virrad égre,
és felvirrad a hajnal,
te kibékülhetsz végre,
az örömmel és bajjal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.