Fölébredtem

Azt álmodtam, geológus vagyok.

Az UCLA-n dolgozom,
a kőzettani tanszéket vezetem.
Az én könyvemből tanítják
a magmás kőzetképződést
szerte a világon.

Van egy rémálmom.
Visszatérő.
Geológus vagyok benne Budapesten
(vagy Bukarestben?);
egy fél-diktatorikus,
kelet-európai országban,
egy Csepel nevű városrészben lakom
egy úgynevezett lakótelepen.
Huszonöt éve programozóként dolgozom.
Most egy állami hivatalban.
Amatőr költőnek képzelem magam,
és borzalmas verseket írok
egy kiejthetetlen és érthetetlenül bonyolult nyelven.
Valami Oravecz Imrét,
meg Payert olvasgatok,
és hatvanhoz közel vizsgáztatnak
olyan tananyagokból,
amelyekhez soha semmi közöm nem volt,
és nem lesz.
A rémálomtól mindig rosszul leszek,
annyira,
hogy át kell hívni hozzám barátomat,
amikor fölébredek.

Az utóbbi időben már
minden nap gyötör ez a rémálom.

De aztán fölébredtem.