Bár idézni tudnám, melyik este
volt, arcom láttad szemhéjad mögött!
Az idő bocsátott rá füstködöt,
mert szíved szívemet nem kereste.
Még őrzöm, mint az Ódában a föld,
mondatod, mozdulatod, és szavad.
Bár emlékeznem belül sem szabad,
ha elmerülnék már-már, újratölt.
Széttörtek a szavak, a mondatok,
a hangok szerteszálltak a széllel.
A múltidő csak elmúlást érlel:
nem is beszélek már, csak hallgatok.
Ha tudnám, melyik volt az az este,
nem lenne minden sötétre festve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.