És jaj, mit tegyünk?

                                              Baranyi Ferenc Hegyibeszéde nyomán

S "jaj, mit tegyünk olyannal",
aki gőgös, akár egy marsall,
pedig szabadságért szájalt hősként,
amikor már leomlott a börtön,
nem volt rajta nyakkendő, sem öltöny,
majd önmagát kinevezve, önként
vette nyakába a terhet,
mert alkata diktátornak termett,
"aki győzelmétől megittasodva"
zárta magát elefántcsont toronyba,
azóta onnan néz le népére,
mert neki mindenki ellenség,
aki arra vár, hogy hatalmát elvennék,
ezért védőrizettel megy a vécére,
és olyanná fajult végül,
mint akiket maga fogadott gyűlölt testvérül?

A csúcson nem ember áll, hanem szobor,
ölébe hullott hatalmát védni oly komor,
megtört és rettegő az ábrázatja,
el már híveit sem kápráztatja,
amikor csak hadovál;
mert a szája soha be nem áll,
és nem mondja már senki sem,
hogy nincsen igaza semmiben,
és mezítelen a király.

Ontotta ő a vérét értünk,
Vagy csak zsebeit tömte tele?
Őrizte azt, amit féltünk,
vagy eljött vele szabadságunk tele?
Nem védi pikkelyes páncélbőr,
hiába a fegyveres testület,
nem lesznek, akik érte testüket
áldoznák. A főpecsétőr,
mert elhullott becstelen,
immáron teljesen meztelen.
Amíg szépszerént lehet, elmehet.