Én vagyok, egyedül?

Szonettet írtam,
s bús elégiát a távozónak.
Magam becsültem így, vele,
s a távozót.
Megmondom nyíltan:
az ölelés-hiányt, s hiányát a csóknak
megsínyli létemnek tele.
Sötét bozót,
amelybe visz utam.
Csak én vagyok talán, aki tehetne róla,
Uram?