A folyóvíz, mint a higany, oly sima.
Gellert kapva pattan róla az ima.
A tükrében ragyognak a csillagok,
persze, azt sem tudhatják, hogy itt vagyok.
Honnan tudnák? Gázbehemót mindenik.
Az égbolton tüzük ragyog reggelig.
Én nem állok hajnalig itt a parton,
mert tönkretett életemre nincs pardon.
A folyó, most, mint az olaj, fut tova,
elindulnék, de lábam még tétova.
Múljon tőlem végre ez a rettenet!
Sima folyó! Fogadd be a testemet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.