már ritkulni kezdett a köd,
nyulak tűntek föl hirtelen
a városszél fái között.
Átugráltak mind az úton.
Beóvakodtak kertekbe;
hogy vízben egy nyúl se ússzon,
a kishídon át jöttek be.
Mindent elleptek a nyulak,
mire a városka ébredt.
Esernyős hölgyek és urak
bámulták a nagy nyúlnépet.
Szőrszőnyegként mozgott az út
az emberek lábai között,
nem járt kocsi, a lóvasút,
a kisváros szörnyülködött:
Mit keres ennyi nyúl nálunk?
Hogyan éljük túl a csapást?
Holnapra nyulakkal hálunk?
Már nem is látunk semmi mást!
És, hogy délre járt az óra,
A nyulak megindultak mind.
Volt, ki a patkányfogóra
emlékezett. A rotaprint
már nyomtatta az új lapot:
Elárasztottak a nyulak
egy kisvárost! Még egy napot
nem bírnak ki itt az urak!
De a nyulak el nem vittek
sem felnőttet, sem gyereket.
talán azt gondolták, kvittek
lettünk picit most, emberek.
És mire a lap megjelent,
eltűntek már mind a nyulak,
feledték a lényegtelent
a fehérnépek és urak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.