Épp kivetettem a horgot.
Ma nem jöttek sereggel.
Az ember szinte boldog,
mert nem hull égből bomba,
sem acéleső a tájra,
amelytől agyad tompa:
szürke az is, ami fájna.
Csend volt kint a vízen,
még a szél se rebbent.
Voltunk kint vagy tízen,
talán kevesebben.
Nagy fényesség támadt,
felhő nőtt az égre.
A tenger megáradt.
Készültem a végre.
Azután csönd lett végül.
Jött a halál csendje.
Az ember belekékül,
vagy fehér, mint a csempe.
Most csak fekszem egy ágyon.
Elveszett a csónak.
A halálomat várom.
Nem hiszek semmi szónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.