Úgy tűnik, a törvényhozástól való nyolc éves távollét, a mindent erőből való elintézni akarás vágya és a hozzá nem értés végül is csak meghozza gyümölcsét. A nem megszorító Széll Kálmán csomagról mára már a Nemzetgazdasági Minisztérium is belátja, hogy semmit nem ér. Ráadásul csak azért nem megszorító, mert nem is létezik, mint ahogyan csak Szíjjártó kéjes álmaiban létezett eddig is - legalábbis az ő orrára biztosan nem kötött senki semmit a nagyszabású tervekből. A riporter hiába is kérdez tőle bármit, ő bizony csak olyan magába visszatérő üres dumával válaszol minden kérdésre, ami még egy középfokú káderképzőt végzett vállalati párttitkártól is feltűnő lett volna a hatvanas évek vége felé. Szíjjártó szerint az MSZP a magánnyugdíj pénztárakhoz is azért ragaszkodott, mert a magánnyugdíj pénztárak szerencsejátékkal verik el a dolgozók vagyonát, és ennek az a bizonyítéka hogy az MSZP ragaszkodik a magán nyugdíj pénztárakhoz (2011. január 30). Ez a brilliáns logika pontosan megfelel egy ilyen kvalitású embernek. Félő, hogy nem ő találta ki, hanem a miniszterelnök tanácsadó gárdája, ugyanaz, amelyik felvilágosította valaha arról, hogy ideje áttérni a "polgárok" megszólításról az "emberek"-re.
No de a tanácsadó fiúk másik része is hiába vajúdott, még egy bokor alá tehető csomagot sem sikerült összeerőlködniük az eddig elmúlt majd' egy év alatt. A tervekből jelenleg csak annyi látszik, hogy újabb aranyerekkel gazdagodott hazánk a férfias erőlködés hatására, ám ez nem fogja a Nemzeti Bankban tárolt aranytartalékot növelni, legföljebb a nem megszorításokkal fenyegetett kórházak proctológiai sebészeinek ad némi többletfeladatot.
A bemutatott Széll Kálmán terv széllel béleltségére ugyanis jellemző, hogy első és legfontosabb pontja rögtön orvosolja is az ország legnagyobb problémáját: a miniszterek ezentúl kevesebbet mennek szabadságra. Könyörgöm! Nem lehetne fordítva?! Esetleg úgy el is mehetnének, hogy vissza sem jönnének, ha ennyit sikerült, mint legfontosabb nemzetgazdaság-mentő nem-csomag elemet kiötölni ennyi nagyszerű embernek! Ha úgy vesszük, persze már ez is haladás a FIDESZ frakció politikusai részéről, akik az elmúlt 9 évből 8-at mindenhol máshol szívesebben töltöttek, mint a saját munkahelyükön: a Parlamentben.
Most ellenben van egy karakán miniszterelnökünk, aki még ahhoz is gyáva, hogy nevét adja a nem megszorító nem csomagjához, annak fölvezetését ráadásul nem is az Országházban, hanem egy magántársaság rendezvényén meri csak nem megejteni. Ugyanis még ott sem képes vállalni érte a felelősséget, inkább elbújik a hallgatóság soraiban, végtére is mi köze az immáron lassan Magyarországgá avanzsáló, lassan csak volt Magyar Köztársaság felelős Kormánya felelős miniszterelnökének ahhoz a programhoz, amelyet véletlenül az ő általa összeállított kormány kíván letuszkolni alattvalói torkán?
Az újságot olvasó és a híreket követő állampolgárok (lásd még: polgárok->majd emberek) még emlékezhetnek a nyári hónapokra, amikor a csapból is Orbán Viktor folyt, amint majd keményen odamond az Európai Uniónak, mondván, hogy a zemberekért az államadósság kis mértékű növelése (államháztartási hiány) megengedhető, így a hiánycélt növelni kell. Emlékezhetünk, ahogyan diadalmas útjáról kullogva tért haza a miniszterelnök úr, hogy másnap emelt fővel bejelentse: tartjuk az uniós menetrend hiánycélját. Hiába, csak akik soha nem láttak kutyát, azok nem tudják, hogy mindig az erősebb kutya ... (Ráadásul pedig többünknek egyre több elem ismerős 1984-ből).
Mindenesetre a FIDESZ hajtűkanyarokkal teli életében nem meglepő az a fordulat, ami szerint ezen a héten már (és még) az államadósság csökkentését tartja a legfontosabbnak, azt a gazdasági- politikai célt, ami ellen oly nemesen folytatott sikeres háborút az elmúlt évtized folyamán. Természetesen a józanul gondolkodók (nem a zemberek és nem is a polgárok) mindig is számítottak a FIDESZ előre tervezhető pálfordulásaira: már bespájzolták maguknak a cukrot, mert a nyár folyamán úgyis történelmi magaslatokat ér el az ára a gazdaság fellendülése jegyében.
De nézzük csak a csodafegyver további elemeit, miután a miniszterek szabadság-csökkentésén, mint legfontosabb elemen túllépünk:
Konzultációkat folytat majd a kormány a gyógyszer finanszírozás rendjéről (az elmúlt 6-8 hónap nem volt elég rá). Majd elfogadja a parlament a közbeszerzési törvényt - e felől nincsenek kétségeink, feltéve, hogy a képviselők nem esnek a törvény hatálya alá. A köztisztviselők - pardon: kormánytisztviselők, hiszen nem közfeladatok ellátásához szükséges tisztséget, hanem a Kormány által megszabott feladatok ellátásához szükséges tisztséget viselik: nomen est omen - majd kevesebb papírral, kevesebb illetményért végeznek el több feladatot, mint eddig, hiszen egy részüket már kirúgták, a maradéknak egyik napról a másikra csökkentették az illetményét.
Előkészíti a Kormány a közmunkarendszer jogszabályait (egy rendszer jogszabályainak előkészítése még kommunista - azaz FIDESZ tempóval is durván egy év. Én vettem részt ennél jóval kisebb hatókörű jogszabály előkészítésben már életem során, ismerem az egyeztetések menetrendjét, csak a FIDESZ politikusai nem ismerik). Azután: létrehozzuk, felülvizsgáljuk, kidolgozzuk (ez a legjobb: eddig mit is csináltak?), megalkotjuk, megvizsgáljuk (te jó ég! Még csak most kezdik megvizsgálni, a problémát?! Mikorra lesz ebből megoldás?!). Elfogadjuk, megalkotjuk, kidolgozzuk (és az aranyér?), felülvizsgáljuk. Megkezdjük (Lassan befejezni kellene! Halló! A ciklus 1/4 része lassan véget ér! Ébresztő!).Aztán: megkezdjük (és eddig mit teccettek csinálni?), elindítjuk. Eddig nyilván visszatartották. Aztán még hatályba lép (nyilván, ha majd az eddig felsorolt igéken túljut, és még mindig nem pusztult bele), befagyasztjuk - de nem lesz megszorítás! Ez befagyasztás lesz! Bevezetjük az adósságfék intézményét.
Adósságfék intézménye: Ez egy újabb nagyszerű merjünknagyotálmodni-féle abrakadabra: Nem a Kormány politikai felelősségvállalását vezetjük be, áááá nem! Az adósságfék intézményét. Mert nem a Felelős Magyar Minisztérium (mai nevén kormány) a felelős az adósságért, az nem is mer felelősséget vállalni! Hogy is jönne a Kormány és a kormány feje ahhoz, hogy politikai és gazdasági döntései jövőbeni hatásaiért merjen felelősséget vállalni?! Végül is nem erre szól a megbízatása! Vállaljon csak felelősséget az adósságfék intézménye! Azon kérjék számon a választók, hogyan is packázta el Kormányunk - illetve az adósságfék - a nyugdíj megtakarítások összegét! (Apropo: beszél még itt valaki az egyéni nyugdíj számlákról? Tetszenek még emlékezni?)
Aztán még megkezdi működését a felsőoktatás rendszere, és hatályba lép az új közoktatási törvény (Térdre! Imához! - ezt már hallottuk, kedves Orbán úr! Csak akkor ellentétes - pejoratív: a zemberek kedvéért: gúnyolódó értelemben).
Azután még belép az életbe az elektronikus útdíj rendszer: a mi adónkból épült utakért ezután is mi fizethetünk. Hogy a magántársaságoknak - akik legalább karbantartják az utat érte, vagy a kormánynak, amelyik csak beszedi, az nem derül ki.
Ja, és kétszáz főre csökkentjük a FIDESZ nagygyűlést. A két pofonról mostanság nem esik szó.
És tessék mondani! A 400 ft-os cukor és kenyér ár mellett, a tejjegyet is újra bevezetjük a nyáron?
