Rám pirított az unokám

Álmomban reám pirított a kis unokám:
"Nagyapa, te mindig olyan szomorú vagy!
Jó lenne, ha egyszer nevetni láthatnám
a szád fölött azt a sűrű bajszodat!"

"Dehogy vagyok szomorú", feleltem néki. "Kedvesem,
hogyha reád tekintek, mindig örömmel telik el szívem.
Nagyra és okosra nőj, mint amilyen okos most két szemed,
s, ha jó is leszel, nálad boldogabb majd senki sem lehet!"