Szabad sajtót!

Szabadságunk felé első lépés ez volt:
"Nem ismerünk többé semmiféle cenzort!
A tizenkét ponttal megyünk a nyomdába.
Sápadozzanak a helytartó tanácsba'!"

Első pontja ma is követelésünknek:
Szabad sajtót, szólást egész nemzetünknek!
Nem tűrhetünk többé semmi rongy hatalmat,
ami gátat szabna szabad gondolatnak!

Lehet megint kemény, aczélos tekintet,
hogy majd megszabhassa: ez az írás mehet,
a másik túl forró: ezt így visszatartjuk,
hogyha langyosabb lesz, akkor elfogadjuk?

A hatalom tavaly elkezdte a régit,
amiből húsz éve már ki kellett lépni.
Nem tűrjük, hogy megint A Párt mondja nékünk,
hogy egyről vagy másról mi a véleményünk!

Hogyha bárki lenne, aki megpróbálná,
biztos legyen benne, sokáig nem állná,
amit tenne véle népünk haragjában:
mehet majd fürdeni a hideg Dunában!

Éltünk mi már cenzort, nem is egyet, többet,
Mikor elegünk lett, elkergettük mindet.
Hogyha új cenzorok ülnek a nyakunkra,
őket is zavarjuk az édesanyjukba!

Ahol szabadság van, nem kell oda cenzor,
hol hivatal az úr: gyáva nép hajbókol.
Hogyha szabadságunk nem lesz a sajtóban,
élhetünk majd ismét a szocializmusban.

Magyar! Emlékezzél március havára!
Emlékezz vissza egy hosszú, forró nyárra,
amikor rajtad volt a világnak szeme:
zsarnokot elűztél, harcoltál ellene.

Emlékezz majd vissza egy rövid, izzó őszre:
Újságokkal indult, és harc lett belőle!
Hogy a harc elbukott, nem volt többé újság:
maradt a cenzúra, elmúlt a szabadság.

Nagy vagy magyar népem, ha magad elszánod,
nyűgöző gúzsaid magadról lerázod!
Ez legyen eleje alaptörvényednek:
szabad sajtót, szólást itt minden embernek!