Névnapomon

Elfáradtam, késő éjjel immár,
és kissé fejbe vert az óbor.
Hiába, jó az íze, innám,
de hát a sok megárt a jóból.

Elmúlt egy év megint hamar,
és idén sem hoztam meleget:
olyan hűvös van, mint tavaly,
talán majd hozok még eleget.

Most egyedül ülök a gép előtt,
lábam mellett üres az üveg;
nem tudtam ma még délelőtt,
miért kérem majd elnézésüket,

de mostanára kiderült,
hogy megint csak írogatok,
mindent, mi tollhegyre került,
hogy elnézést kérni legyen ok.

Mivel sehonnan sehová
nem tart ez a szösszenet,
mielőtt álomra hajtanám
fejem, kérem elnézésüket!