Ugye nem hiszed?

Ugye nem hiszed, hogy már nem vágyom utánad,
csak, mert egyszer elfogadtam, hogy nem lehet?
Nem hiheted, hogy kiöltem magamból a vágyat,
csak, mert nem teljesülhet, ugye nem hiszed?

Nem tudom, hogy jobb leszek-e tőle,
vagy csak illúzió a gondolat,
hogy, ami nem történt meg, előre
megnemesítette sorsomat.

Csöndben élek mindig, mint az árnyék,
most már, amikor csak ébren vagyok,
mert jól tudom, úgyis hiába várnék
egy másik életet és újabb holnapot,

hiszen mi lesz és ami volt,
eggyüvé tartozik szervesen:
amit eldöntöttem egykoron,
az mindhalálig szól nekem.

De őszülő fejemmel immár megérthetem,
mi oly érthetetlen volt fiatalon:
vágyaim ha nem is telhetnek be teljesen,
még szólhat róluk szabadon dalom.