Anyám virágoskertje

Anyám szerette a virágokat.
Otthona, kertje mindig tele volt vele.
A mi lakásunk soha nem látott ezekből sokat:
a gondozásba nálunk kaktusz is száradt már bele.

Azt mondják, ki szereti a virágot,
az nem lehet igazán rossz ember,
és ahol komoran látják a világot,
annyi a bánat mindig, mint a tenger.

Én soha nem tartottam rossz embernek magam,
és másról sem tételezem fel eleve ezt.
Nem is látom a világot mindig komoran:
nem hiszem, hogy aki él, az csak rajta veszt,

de azért jó lenne látni újra anyám kertjét,
mikor nyílik benne sok színes virág,
akkor talán színesebb lehetne még
számomra ez az így is szép nagyvilág.




átírva: 2013. május 5.

Anyám nagyon kedvelte a virágokat.
Otthona, kertje mindig tele volt vele.
A mi lakásunk nem látott ilyet sokat:
a gondozásba kaktusz is száradt bele.

Azt mondják, aki szereti a virágot,
az nem lehet igazán olyan rossz ember,
és ahol sötéten látják a világot,
ott csak gyűlik a bánat, akár a tenger.

Soha nem tartottam rossz embernek magam,
másról sem tételezem fel akarva ezt.
Nem is látom a létet folyton komoran:
nem hiszem, hogy aki él, az mind rajta veszt,

de jó lenne újra látni anyám kertjét,
amikor nyílik ott a temérdek virág,
akkor talán színesebbnek tűnhetne még
számomra az így is gyönyörű nagyvilág.