Éjszakai rémek

Tudom én, hogy nem csak rólam kell, hogy szóljon az ének.
Jól tudom én, hogy másokat is zargatnak az éji rémek.
Hogyha a Hold olyan ágyra tekint, amin éjjel egyedül alszol,
vagy, ott szuszog csendben a társad, aki már régen másra gondol,
hiába kúszik a Napkorong másnap délre az ég tetejére,
nem jön a nappal el soha már az éji sötét helyébe.
Én nem tudom azt, hogy mit lehet tenni, ha eljön a sötét éjjel,
és nincs rá mód, hogy a rémet elűzd a forró szenvedéllyel,
de, tudd, hogy nem vagy az egyetlen, kinek lelkét tépik a rémek:
 közelebb hozzád, mint gondolnád, mások is ugyanígy élnek.