2011. március 2., szerda

Budapesti anzix


Véreső esik.
A Lánchíd végre az Alagútban pihen.
Nem tudni, melyik
hely lenne jobb ilyenkor:
Kívül maradni (rajta), vagy idebenn.

A Citadella mellett már szájig ér az áradat,
ami a hegyoldalon fölfelé hömpölyög.
A Vérmező kiszáradt
fái ághegyéről fekete, alvadt vér csöpög.

A sínek vonagló kígyóin lovagló sárga tigrisek
ezer torkából dől a rettenet.
A Himfy utca kemény csomóra kötve
szorítja, fojtja harmincöt éve immáron szívemet.

1 megjegyzés:

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.