Kellene valaki, aki hajamat megragadná,
mielőtt még a számba folyik a sár.
A szilárd part olyan messze van már,
és csak egyre húz az ingovány.
Van, ki a partról felém köveket dobál.
Célbadobálóst játszik fejemen?
Ha a lábamat mozdítani bírnám,
taposhatnék vele erősen odalenn.
Egy darabig még levegő nélkül is bírom,
míg tüdőmet el nem tömi a sár.
Addig is, e sorokat még tovább írom,
megkapaszkodhatok bennük, talán.
Kivetem majd őket, mint kötelet a partra,
hátha belebotlik egy járókelő.
Megfogja, és megtart még pár napra,
vagy követ rá, vissza, és lehúz a nehézségi erő.
Ebből a versből ismét egy fuldokló ember kiáltásai hallatszanak.:(
VálaszTörlésEgy szalma szállal hozzá járulnék neki, hogy kijusson vissza a partra.:)
De, nagyon tetszett a versed csak szomorú!:(
VálaszTörlésHú, ez kemény volt.
VálaszTörlésSzomorú, de nézz csak körül: biztos van egy vékonyka ág, amibe belekapaszkodhatsz...
VálaszTörlésez is tetszett.
VálaszTörlésGyere, kapaszkodj :-)
VálaszTörlésEz nagyon szép (és jó) kép! Szívesen lennék bármelyikük helyében (voltam már, mindkettőjükében).
VálaszTörlés