Nyúlvadászat

Eddig számtalanszor írták,
így hát én is jól tudom:
senki verset úgy nem ír már,
ahogy írtak egykoron.

Nem tanultam iskolában
én a modern verselést,
elég volt, hogy jól csináltam
a szám- és betűvetést.

Ne csodáld hát, hogyha versem
régimódi és döcög!
Kritizálj csak bátran, nyersen!
Nyulat én úgysem lövök.

Hajnali nóta

Az éjszakámat áttivornyáztam,
nem vagyok rendes ember.
Árokparton lógázom a lábam,
adósság, mint a tenger.

Megint elittam a keresetemet,
nincsen ahova menjek,
nincs ki megetesse gyerekeimet,
majd úgyis kitagadnak engem.

De nem számít most semmi se nékem,
míg fölöttem ragyog a Nap,
ilyenkor még az asszonyt se félem,
és nincs, aki boldogabb.

Ha hazamegyek a korcsma után,
rögtön az ágyba fekszem.
A családom csak bámul bután,
hogy lehet erre merszem.

Kiabál vélem az asszonypajtás
csak úgy zeng a konyha,
repül a lábos, és a postás
kérdezi, mi a gondja.

De nem számít akkor semmi se nékem,
ha fölöttem ragyog a Nap,
olyankor még az asszonyt se félem,
és nincs, aki boldogabb.

Szeméttelepen

Sok éve már, hogy szeméten élek.
Megcsömörlöttem tőle nagyon.
Gödrömből utat nem is remélek
kifelé. De így nem hagyhatom,
bár az ember jól élhet szeméten.
A hulladék éppen megfelel,
ha már lemondott arról, hogy éljen,
s létét féregként képzeli el.
De én nem ily életre születtem:
porban csúszni puszta létemért.
Önmagáért életünk kinek kell?
Egekre nézni, fel, az Istenért!
S hogy' is vehetne eget az számba,
kinek nincs ölelés, nincs kenyér,
vagy ha verik naponta lilára,
s nem simít, de csattan a tenyér?
S én e másik létre sem születtem,
hiszen szívem mindig jót akar.
Tenyerem csattanva sose verjen,
szeretet legyen, mi betakar!

Fidesz: A célunk feltőkésíteni a társadalom egy százalékát

Karvalics Ottó:

"Én úgy gondolom, hogy valós munkahelyeket kell teremtenünk"
- mint bozótirtás és árokásás kézzel.

"Ehhez pedig föl kell tőkésíteni egy társadalmi réteget, amelyik foglalkoztatni tud..."

Eldönthetné a FIDESZ vezetése végre:
Kommunizmust akar építeni a magánvállalkozások (MAL, MOL) visszaállamosításával, a kötelező államvallás bevezetésével és kényszer munkatáborokkal, vagy piacgazdaságot az egy százalék feltőkésítésével - nyilván a 99% rovására - mint ami az adózás átalakításából és a Tákolmányból következik.

"Ehhez kell ez a mostani adó- és a holnap tárgyalt költségvetési törvénynek az elfogadása."

Éhség

Éhes vagyok és nincs mit ennem.
A szeretet kell, mint falat kenyér.
Nélküle fogy, sorvad testem,
és a szemét már a torkomig ér:

kukákban kotorászom egyre
félig emésztett hulladék után;
szemetet tömök üres szívembe.
A csömörtől már fém ízű a szám.

Szomjam sem olthatja el semmi,
hiába járom korcsmáknak sorát.
Éhes is vagyok, s nincs mit enni:
Szeretet nélkül az élet halál.

Szeretni és szeretve lenni

Mondják az emberek, jó sokan:
jó, hogyha valaki szeretve van.
Én bizony csak arra gondolok,
szeretni ennél még jobb dolog.

Élvezd, ha van, aki téged szeret,
és kiszolgál minden érzésedet!
Hiheted, még jobb, ha másnak élsz,
és boldogságot néki remélsz.

Savanyú a szőlő minden hegyen,
ha nem vehetsz részt a szüreten.
Ha kosárba szeded a fürtöket,
ha nem is a tiéd, van örömed.

Azt hiszem, mindegy, hogy reménytelen,
jobb, ha van, mint ha nincs szerelem.
Amit másnak adsz, majd visszahull rád,
ha szeretsz, kerek lesz ez a világ.

Ki mondja?

Vad ázsiai sztyeppe istenei
teremtettek engemet.
Egy dallam vagy gondolat is
megtöri szívemet,
s az éjszakát
szilaj tánccal mulatom át,
veled.

Hátam roppan, hogyha megfutok,
hogy fordulva rád lövök,
s mikor a vadkan rám hörög,
agyarától új halált kapok.

Mint médeket a szittyák,
folyton szorítják
szívemet bús-nemes mondatok,
s ha boldog vagyok,
vagy tép a kín-agyar,
ma is csak régi, felejtett dalt fújok.
S én nem vagyok magyar?
Ki mondja rám?
Mutassa fel magát, hamar!

Írni

"Amikor az embernek semmi más nem marad, írni kezd. Az írás a kétségbeesés, a reménytelenség műve. Hurkot teszel a nyakadba, vagy leülsz az írógéphez - mindig ugyanez a dilemma"

                                                                                          Danilo Kis
                                                                                                 1935 febr. 22. - 1989. okt. 15.

Halloween

Töklámpást faragok magamnak,
és a nyakamra teszem.
Búcsút mondok majd hajamnak.
Tök kopasz lesz a fejem.

Szem-fület vágok majd az arcra,
és mutatok orrot is neked,
száját vicsorra faragva
rémítem holtra lelkedet.

Gyertyát is teszek a tökbe:
árasszon fényt szellemem;
lobogó lángja örökre
tegye emlékezetessé tökfejem.

Most is fúj a szél

"Kitárt karral
vitorlázom, huhú"
                       Benkő Attila: Szeles idő.
                       Élet és Irodalom,  2011. okt. 28. p 14.

Nekidőlök a szélnek,
keményen tart.
El is engedhetném magam.
Vitorlázom egész éjjel
feledve majd
mindent, mi kísérti utam.

Elszállok egy ablak mellett,
a nyolcadik emeleten
néznek belül kerek szemek:
Apu! Mégis repülnek az emberek!

Hozzád sem térek vissza többé.
Eldobom végleg lábaim.
Emlékem majd fakulhat köddé.
Hallgass! Most is fúj a szél.
Fölkaphat megint.

 

Ha majd erős leszek

Mikor gyermek voltam, egyre arra vártam,
hogy majd erős leszek, olyan, mint apám.
Álmaimban tenger fenekére szálltam,
és a csillagok közt vertem föl tanyám.

Mire felnőtt lettem, megtanultam félni,
feledtem a régi, színes vágyakat,
és most egyre vágyom még egyszer átélni
legalább a régi kopott álmokat.

Nem vagyok Attila

Nem vagyok Attila, csak József vagyok.
Nem zavarnak horgerantalok.
Bár nekem a szívem bal oldalt dobog,
véresőt én sem, csak szabadságot álmodok.

A szabadság, tudod, más dolog,
ha utcán alszol, és gyomrod korog.
Ha nincs, hol fejedet este lehajtanod,
tök mindegy, sok "polgár" miért pufog.

Megírtam lassan egy év előtt:
elveszik tőled majd a levegőt.
Mára rendelet is született:
nem élheted nyugton az életed.

Ha azt hiszi sok pofa, mindent lehet,
rá kell majd jönnie, hogy tévedett.
Olvasson könyveket a sok szamár:
vesztette már el fejét király.

Visszatérés a Normafához

I.

Újra itt vagyok,
mint voltam itt egy éve.
Búra nincsen ok,
és nincsen a reményre.

Fenn az égen most
a sárga Nap ragyog.
Hiába fénylik ott,
boldog nem vagyok.

II.

Visszatértem egy év után
megint a Normafához.
Hiányzik egy nagy kirándulás,
de egyedül nincs kedvem máshoz.

Hogy ballagok a völgy felé,
most ragyogón süt a Nap,
nem vágyom nagyon másra én,
de van, aki boldogabb.
 

nyári zápor - A Summer Storm

Tudja valaki, ki a karmester?
Does anyone know who is the conductor?

A közösségi tulajdonformák felszámolása a narancsos fülkeforradalomban

A narancskormány az "elmúltnyolcév" erőfeszítéseinek elismerése mellett "szem előtt tartva a polgárok legjobb minőségű szolgáltatásokhoz (pl mélygarázs) való hozzáférési jogát"(?) negligálva azt a kötelességét (lásd még: a Kormány kötelességei) hogy jogszabályok alkotásával működő képesen tartsa a közigazgatás rendszerét, egyoldalúan úgy döntött, hogy a magántulajdont képező nyugdíjpénztári vagyon MOL részvényekbe történt fektetése és az államháztartási hiány radikális megemelése után most az önkormányzati tulajdont számolja föl, hogy a jövőben tetszés szerint intézkedhessen általános iskolák bezárásáról.
Ezzel ismét jelentős lépést tesz a tulajdonformák egységesítése felé: a magántulajdon és a közösségi tulajdon megsemmisítésével az állami tulajdont erősíti. Ez volt minden klasszikus kommunista kormány gazdaságpolitikája is már 1917 óta.
Orbán Viktor kormánya jelenleg a megyei önkormányzatok - azaz a megye lakossága által alapított - alapítványok, közalapítványok, nonprofit szervezetek és gazdálkodó társaságok tulajdonjogát államosítja. A megyei önkormányzatok cserében vállalják(!), hogy a Magyar Államkincstárnál vezetik még folyószámlájukat is.
A vagyonátadás eszmei időpontja 2011. szeptember 1., az ez után szerzett önkormányzati vagyonelemek nyilván magántulajdonba kerülnek, hiszen erről a januárban hatályba lépő törvény nem rendelkezik, az elidegenítés ellenértéke pedig FIDESZt illeti.

Külön pont szögezi le - nyilván nem volt jogász a szövegezők között - hogy az állam a terheket átvállalja (másként a magyar jogszabályok szerint elég nehéz is lenne  lenne például ingatlan tulajdonjogát megszerezni). A megyei egészségügyi intézmények dolgozói így 2012. január elsejétől közalkalmazottakká válnak (ez nyilván Orbán Viktornak a  közszolgálati létszám csökkentésére irányuló humbugjával áll ugyanolyan szoros összhangban, mint az adóbevételekből történő adóbevétel növelés - közmunkában résztvevők létszámának növelésével).

A részletek igazából lényegtelenek. A lényeg: Pártunk és Kormányunk ismét jelentős lépést tett az önkormányzatiság felszámolása és a pártállami diktatúra felé, azzal, hogy az önrendelkezés feltételeit: a köztulajdon újabb formáját számolja föl pártállami tulajdonba vétellel. Ez a lépés pontosan megfelel a MDP politikájának a Fordulat Éve után.
A Fülkefordulat Éve 2010. volt.

Az önkormányzatok adósságának átvétele egyébként újabb 1461,6 milliárd forinttal növeli a központi költségvetés hiányát. Hozzá kell tenni, hogy az "elmúltnyolcévben", azaz 2006 óta, amióta az önkormányzatok eladósodása rohamosan nőtt, a megyei önkormányzatok FIDESZ-es irányításúak voltak. Így a FIDESZ-logika alapján gondolkodva a bűnszövetkezetben elkövetett hűtlen kezelés gyanúja is fölmerülhet az önkormányzati tulajdon átjátszása céljából.

Szeptemberben

http://www.youtube.com/watch?v=vj8NKaZRY1I
A vers tőlem függetlenül, az előadó saját kezdeményezésére került föl a youtube-ra, a poet.hu weboldalon adott általános engedélyem alapján.

Zümmögő

Csendben zümmög a hajnali rét.

Mesélj még egy új mesét!

Arról mesélj: nincs halál,

nem a pokol tüze vár!

 

Kéményben fütyörész a szél.

Mondd, hogy messze még a tél!

Azt fütyüli: éljetek,

nincsen mitől féljetek!

 

Halkan dúdol az esti táj.

Elmúlik majd, ami fáj.

Azt dúdolja: életet

az élhet, aki szeret.

 

A holnap néked oly sivár?

A holnap néked oly sivár,
hogy szívedből csak jaj fakad?
Az éjszakáknak nem enyhe vár,
és nappal is átélsz lázálmokat?

Hát tudd, hogy élni úgy nem lehet,
hogy minden percét élvezed,
de élni csakis úgy szabad,
ha folyton álmodsz álmokat.

Hát mindig nézd a holnapot,
ne éljél ily boldogtalan,
és hagyd el mind a bánatot,
és soha el ne hagyd magad,
hisz a nappaloknak fénye vár
s az élet úgyis megtalál.

Ne hagyd el magad!

Mondod: ne hagyjam el magam,
ne éljek ily boldogtalan.
Mondod, hogy nézzem a holnapot,
és hagyjak minden bánatot.

Mondják, hogy élni csak úgy lehet,
ha minden percet élvezek.
Mondják, hogy élni csak úgy szabad,
ha ébren is látok álmokat.

De nékem a holnap oly sivár,
hogy szívemből csak jaj fakad.
Az éjszakáknak nem enyhe vár,
és nappal is látok lázálmokat.
Az élet tőlem távol jár,
de a bánat már velem marad.

A konyhában

Kockás abrosszal az asztal
most is leterítve, rendben.
Minden, ami űz, marasztal:
Nincs már sehova se mennem.

Arcom duzzadt, fáj a hátam.
Nemsokára jönnek értem.
A gyerekek a szobában,
ő itt fekszik, piros vérben.

Tárgyak

Tárgyak hevernek a szobádban, szerte.
Elfoglalnak minden sarkot, szegletet.
Eléd tolakodnak, lekötik figyelmed.
Elrabolják tőled egész életed.

Tárgyak vesznek körbe, bármerre is nézel.
Nincs már talpalatnyi emberi helyed.
Megsebeznek és gyógyítanak, ha vérzel,
de elveszik tőled teljes lelkedet.

Szembe jönnek mások, életedben, véled,
és használod őket, akár tárgyakat.
Eléd tolakodnak, néha reád néznek,
és nem látod bennük színes álmaikat.
Te is csak egy tárgy vagy másoknak szemében.
És életet élni nem látsz tárgyakat.
 

Isten verje meg!

Sötétben kelt mosakodni reggel.
Férje kamrájában motozott.
A szoba megtelt alvó kisgyerekkel,
míg átgondolta a mai napot.

Embere már a feketét főzte,
amikorra a konyhába ért.
A lábosból felszállt a forró tej gőze,
az asztalon, szelve, ott volt a kenyér.

Csendben ülik körbe a nagy asztalt
reggelenként, ketten, meg a négy gyerek.
Szívük telve a sors ellen panasszal,
s nem mondják soha, Isten verje meg.

Közmunkaprogram - bérek

A közmunka programban elérhető bérek tisztázódtak az elmúlt hetekben. A teljes munkaidős közfoglalkoztatásban
fizethető minimális bér a szakképesítést és érettségit nem igénylő munkakörökben (csatorna tisztítás,
bozótvágás, árok- és gödör ásás és visszatemetés) esetén bruttó 57000 Ft.
Előírás, hogy heti bérkifizetést kell alkalmazni, ami bruttó 13120 Ft, ami 4 hétre 52450 Ft.
A kormányrendeletben nem szerepel sem a bruttó, sem a nettó kifejezés, de szerepel benne,
hogy a részletekben történő fizetés esetében a bérből a letiltásokat, levonásokat és a jogszabály alapján
teljesítendő adó- és járulék levonásokat arányosan kell végrehajtani.
Így a nettó havi bér a közmunka foglalkoztatásban havi bér esetében 47 020, heti bér esetén 43 296 forint.

A középfokú képesítést igényló közmunka (ilyen nem lesz) minimálbért (bruttó 78 ezer) ér.
A közmunkások kölcsönözhetők. Ezért nem mindegy, milyen bér jár a közmunkáért.

Nagy Linda (narancs) elvtársnő (úrasszony?), a BM szóvivője szerint "A közfoglalkoztatásban részt vevők a bérpótló juttatás kétszeresét kapják, ezért nem igazak azok a kijelentések, hogy a közmunkabér méltánytalan lenne." És: "A közfoglalkoztatásért járó összeg csak akkor nem éri el a minimálbért,
ha az adott munka nem igényel szakképesítést vagy középfokú végzettséget."

A közmunkás tehát a munkanélküli segély dupláját kapja, úgyhogy, és a amúgy is, a középfokú végzettséget igénylő közmunkás megkapja a minimálbért.

A FIDESZ 2011. 1 millió új munkahelyének megteremtése tehát a heti 57000 Ft-os közmunkák rendszerén alapul. Ezt az országot építi [P]ártunk és [K]or[m,b]án[y]uk.
A KSH számításai szerint az egy főre eső létminimum Magyarországon 2009.-ben 78700 Ft volt. Két felnőtt megélhetéséhez havi 138000 Ft-ra volt szükség, két gyermek esetében ez a szükséges összeg 2009-ben 228000 Ft volt.

Tekintsünk el attól a ténytől, hogy két felsőfokú oklevéllel, szakmába illő, állami munkahellyel,
30 év munkaviszonnyal rendelkezve öt gyermekes család is megkeresheti ezt a két gyermekesekre
számított létminimumot, ha a két felnőtt egyike harminc éves munkaviszonnyal rendelkezik, a másik
pedig 25 éve van otthon sérült gyermekével. A közmunka programban jogszabály írja elő,
hogy egy családból csak egy fő foglalkoztatható. Így az 5 fős (FIDESZ-ideális: két felnőtt, három gyermek) család esetében a az 57000 Ft bruttó jövedelem "némileg" a létminimum alatti jövedelmet jelenti. Nyilván bele van kalkulálva a munkahely teremtésbe, hogy a hiányzó összeget a fekete gazdaságból kell megszerezni, mindezt a fekete gazdaság visszaszorításának hangoztatása mellett.

Miután immáron a FIDESZ hivatalos programjává nemesült, hogy a foglalkoztatást a fentebb vázolt
közmunka programmal óhajtja megvalósítani, természetesen az illegális jövedelem szerzési módok rendszerbe kódolását is a FIDESZ kormányprogramja részeként kell tekintenünk.
Ez a kormányprogram az állampolgárok 10%-ára terjed ki, miután a munkanélküliség ennyi munkaképes korú állampolgárt épít. A közmunka program következésképpen mintegy 400 ezer magyar állampolgárt kíván kriminalizálni belátható időn belül, amennyiben a teljes munkanélküli állományra sikerülne kiterjeszteni.
Mivel azonban csak 200 000 közmunkás foglalkoztatását tervezik, ebből adódik, hogy a másik kétszázezer megélhetését Pártunk és Kormányunk teljes egészében a fekete gazdaságból gondolja biztosítani, míg a közmunka programban résztvevőknek a program tervezői szerint csak megélhetésük nagyobbik részét kell illegális módszerekkel előteremteni. Kisebb részét az adófizetők (így ők, saját maguk is) állják be(illetve vissza)fizetett adójukkal.

Senki szívében

Senki szívében nem élek tovább
hogyha majd végleg elmegyek.
Síromnál nem áll majd sok barát,
ellepik hóval a fellegek.

Rokonom nincs, sem barátom nékem.
Mind, aki volt, már elhagyott.
Mind, aki számított, elűztem régen,
kőszívem végleg megfagyott.

S, mert életet élni így nem lehet,
teremtek magamnak világokat,
s, ha támadnak sötét fellegek,
majd ott szedek színes virágokat.
Megosztom színeiket veled,
hogy könnyebbé tegyem szívedet.

Meglátni

Cseppben a tengert,
tettben az embert.
Szóban a tettet,
bármit is tettet.
Szemben a lelket,
szívben szerelmet.
Társban boldogot,
mában holnapot.
Gyümölcsben a fát,
tegnapban a mát,
bármit hoz rád.
Életben a halált.

Téli este

Téli este. A hó csikorog a talpam alatt, ahogy lépkedek.
Most nem zavar a szívben dúló vad vihar, sem förgeteg.
Az ablakokból Karácsony fénye és az ének az égbe száll,
de jól tudom, hogy a pokol kínja ma éjjel ismét rám talál.
Én mindig tudtam, hogy másik létet szerettem volna, mint adatott,
de lemondtam róla, mert attól féltem, nem látok színes holnapot.
Azt is tudom, hogy sok olyan ember él, aki cserélne boldogan,
én meg csak évek óta nézem, ahogyan életem elrohan.
Vége az évnek. Az újabbaktól nem várok már nagy csodát.
de titkon remélem, mégis megélem újra létem mámorát.

Emlékekbe falazottan

Túl jutottam már azon,
hogy jövőre várjak.
Múltamat sem akarom,
csak élni a mának.

Terveim már nincsenek,
hosszú évek óta.
Eltékozolt kincsemet
siratja sok nóta.

Emlékekből építek
magamnak föl várat.
Nem találok? Szépítek:
fabulálok párat.

Túl magas lesz majd a fal?
Rozsda lepi záram?
Még jöhet egy másik dal,
mi ledönti váram.

Einstand

Nincs már einstand a Múzeum mellett,
golyózni senki sem jár oda.
Kürt sem harsan bent a Füvész kertben,
Doberdónál tűnt el Weisz és Boka.

Mást jelent a vörös, mint Ács Feri inge
jelenthetett egykoron, ma már,
de az ötös erőd névtelen tüzére
mindörökre marad csak szamár.

Ősz

Észrevétlen csúszunk át
a nyárból a télbe.
Halkan megy a fiatalság
az öregedésbe.
Tegnap zöldelltek még a fák
odalenn a téren,
holnapra már tar lesz az ág,
levél száll a szélben.
Tegnapelőtt még utolsót
lobbant láng a szívben,
Holnapután a koporsót
temetik el. Éltem?

A budapesti nők dícsérete

Mondják, Párizsban szépek a nők, és milyen ügyesek a svédek,
mily csinosak a prágaiak, és a csóktól Bécsben sem félnek.
A halvérű miss Londonban is forróvá teszi véred,
de akik szívből szeretnek, mind itt, Budapesten élnek.

Mondják, hogy New Yorkban gazdag sok nő is, mint a férje,
és Bangkokban, ha elég a vagyonod, mindent megtesznek érted.
Fejedbe tódulhat minden véred, ha Tahitin fűszoknya lebben,
de nem szerethet sehol sem téged nő jobban, mint Pesten.

Hiába sorolnám órákon át, hogy hol szépek lányok.
Írhatnám ritmusos strófák sorát, de oly helyet nem találok,
hol ne lenne szép a női nem egy forró nyári esten,
de a Földön a sors bárhová vet, nem szeretnek úgy, mint Pesten.

Ajánlás:

Most végére érve elnézést kérek attól, ki nem Pesten él,
hisz jól tudom, magamról ítélve, hogy jövőt helyben remél.
De ha nem hiszi el, mily csodásak ők, tegyen egy sétát egy esten,
s meglátja, úgy nem szeretnek nők máshol, mint Budapesten.

Járjuk a táncot!

(Talán Lufi barátomnak is)

Táncot jártam éveken át,
soha nem törődtem mással.
Eljártam minden új figurát,
egyedül is, meg társsal.

Ha szól a zene, ma is dobog a szív,
ereimben forr a vérem.
Ha forró a ritmus, a táncba hív,
mert táncból áll csak az élet.

Járjad a táncot egy életen át
soha el ne feledd a lépést!
Lessél el minden új figurát,
ne hagyd elveszni az érzést!

Ha gyorsul a ritmus, a szív zakatol,
ugye nem fáradtál még el?
Járjuk a táncot, míg zene szól,
mert csupa tánc az élet!

Hajnal a nyóckerben

Hajnalodik. Nem moccan a szellő.
Még vörösen sem izzik a Nap.
A Bakáts téren posztoló rendőr
alvó koldusokat riogat.

Lám! A hatalom emberséges:
Büntetésben sem részesít,
még, ha először ülsz le a puszta kőre,
mert szíved nem jól teljesít,

hiszen elmúltál már ötven éves,
és jó pár éve volt ezelőtt,
mikor a tőkés osztály profitéhsége
elvette tőled a betevőt.

Bűzlik a város, amerre jársz ma.
Emberek alszanak ég alatt.
De egy mélygarázs a nagyuraknak
most mindennél fontosabb.

Pár százan végre megszavazták
az arrogáns hatalom javaslatát,
hogy egy kerületből kitilthassák
a hajléktalanok nyomorult hadát.

Csatába indul a hatalom végre
megoldani népünk fő baját:
a nincstelent pénzbírságra ítélve
védeni a "polgárság" jogát.

Így oszt meg a hatalom téged:
koldus, és dolgozó adófizető.
És ha elveszi mind az emberséged,
nem marad más magyar, csak ő.

De nem lesz soká, mire fölébred
a nincstelenek hatalmas serege,
s minden szemetet villára tűzve
így szól: a Dunába vele!

A Kormány (Orbán Viktor) döntött a köztulajdon felszámolásáról

A narancskormány az "elmúltnyócév" erőfeszítéseinek elismerése mellett szem előtt tartva a polgárok legjobb minőségű szolgáltatásokhoz (pl. mélygarázs) való hozzáférési jogát(?) negligálva azt a kötelességét (lásd még: a Kormány kötelességei) hogy jogszabályok alkotásával működőképesen tartsa a közigazgatás rendszerét, egyoldalúan úgy döntött, hogy a magántulajdont képező nyugdíjpénztári vagyon MOL részvényekbe történt fektetése után az önkormányzati tulajdont is eltulajdonítja, hogy a jövőben tetszés szerint intézkedhessen kórházak és iskolák bezárásáról.
Így: eltulajdonítja a megyei önkormányzatok - azaz ily módon a megye lakossága által alapított - alapítványokat, közalapítványokat, nonprofit szervezeteket és gazdálkodó társaságokat. Ennek fejében a megyei önkormányzatok vállalják(!), hogy még folyószámlájukat is a Magyar Államkincstárnál vezetik.
A vagyonátadás eszmei időpontja 2011. szeptember 1. Az e dátum után szerzett önkormányzati vagyonelemek nyilván magántulajdonba kerülnek, az elidegenítés ellenértéke a FIDESZ kormányt illeti.

Külön pont szögezi le - nyilván nem volt jogász a szövegezők között - hogy az állam a terheket átvállalja.

A megyei egészségügyi intézmények dolgozói így 2012. január elsejétől közalkalmazottakká válnak; ez a létszám növekedés nyilvánvalóan teljes összhangban áll Pártunk és Kormányunk a közszolgálati létszám csökkentésére irányuló programjával.

Valójában a tulajdon átvétel részletei lényegtelenek is. Ami a lényeg: miután az önkormányzatok 2006. óta (azaz az "elmúltnyócévben") túlnyomó részben FIDESZ-es irányításúak voltak, jelenlegi csődhelyzetükhöz - ami az önkormányzati vagyon állami átvételét eredményezte - vezető úton könnyen felmerülhet a szándékos politikai tervezés, ennek nyomán a hűtlen kezelés, sőt, az előre megfontolt szándékú, bűnszövetkezetben elkövetett, közhatalommal való visszaéléssel kombinált bűncselekmény gyanúja. Pártunk és Kormányunk azzal, hogy az önkormányzati vagyont a pártállam tulajdonába vette, újabb jelentős lépést tett az önkormányzatiság felszámolása felé. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a lépés nem kis mértékben sérti meg az Európai Unió egyik hangsúlyos alapelvét: a szubszidaritási elvét. A Fordulat Éve után hajtott végre hasonló lépéseket a Magyar Dolgozók Pártja Rákosi Mátyás vezetése alatt. Ne felejtsük el: 2010 is forradalmi év volt: a  Fülkeforradalom Éve.

A változás nem túl meglepő módon illik Pártunk s Kormányunk állítólagos államadósság-csökkentő politikájához is, amelynek folyamán ez évben már új, több száz fős, központi költségvetésből működő cenzúra hivatalt hozott létre: az ingatlanokkal átvett önkormányzati adósságok ugyanis jelenlegi számítások szerint majdnem 1500 milliárd forinttal növelik a központi költségvetés hiányát. A hiányt nyilván további adócsökkentésnek kommunikált adók kivetésével illetve emelésével tervezi átterhelni Ártunk és Orbánunk a megyék lakosságára.

Mit is tudhatsz

Mit is tudhatsz arról, mi az: félni éjjel,
amikor rád tör a rémes fenevad,
és álmaid olyan képek tépik széjjel,
melyektől szíved egy ütemet kihagy,

mert hiába nézel vissza életedre
semmit sem találhatsz, ami jó lehet
hitedet megadni a jövőre, s benne
hogy elfeledtesse veled a jelent?

Mit tudhatsz te arról, mi az: csöndben élni,
és jó szóra várni évtizeden át,
nem tudni: jövőtől soha sem kell félni,
s nem érezni soha léted mámorát?

Csak az önmagába forduló gondolat
jár meddő köröket unos-untalan,
és a meddő órán fölvázolt rajzolat
alkot versikéket egyre hasztalan.

Mit tudhatsz te arról, hogy mennyi lemondás,
és mennyi félelem halmozódik fel
az emberi szívben, ha nincs megbocsátás
mert hiába kérlel, senki nem felel?

Eltaszítva

A verset Ivory (V)iszony című verse ihlette

Még kergetne a vágy hozzád újra,
még mindig csókolnám forrón a szád,
még nem hűlt ki tested után az ágy,
még álmodnék tovább hozzád bújva.

De nem kéred már karom erejét,
ellököd ölelni emelt kezem,
hiába kérlelne vágyón szemem,
örökre zártad szíved fedelét.

Hasztalan gyötrődöm, tudom, érted,
vágyam mégis őrületig hevít.
Önálló léted tőlem már félted,

benned tüzem semmit sem melegít.
Tűzhelyed ajtaja végleg zárva.
Nem feszegetem. Megyek halálba.

Az este most oly lágy

Az este most oly lágy megint,
mint érett szőlőszemek,
Megannyi szem, mind ránk tekint.
Semmit sem felejthetek.

A szüret hangja mesze már.
A kádból a must rég kifolyt.
Kezem ügyében a pohár,
kiittam belőle már a bort.

Összefolyik a régi szüret
és egy még régebbi éjszaka,
hogy a szőlőből a tóra vittem a szüzet,
és borosan mentünk onnan haza,
és az éji tó vízében meztelen
fürödtünk, s csak a Hold dalolt,
a verandán bolondultunk szertelen,
az asztalon gyümölcs és bor volt.

A többit már tudod, hisz írtam,
egy másik este, egy más idő.
Mondjuk ki magunknak nyíltan:
elmúlt. Vissza nem perelhető?

Gyermektelenül

Akkor évek óta vártam
már, mikor az álmom láttam.
Vártam már nagyon régóta,
hogy eljöjjön az az óra,
amikor majd tudni fogom,
megfogant végre magzatom.

Szívem mélyén még reméltem,
nem kell gyermek nélkül élnem,
reményem nem kell feladnom,
öregségemre lesz gyámolom,
lesz, aki majd nevet reám,
elhozza majd az unokám.

Mert az álom azt üzente,
gyermeked nem lehet egy se,
meglesz minden gazdagságod,
de sohasem lesz családod.
Megvert tégedet az Isten:
mindent adott, semmid sincsen.

Van mindenem, semmim sincsen,
mert megvert engem az Isten.
Mindenemet odaadnám,
ha gyermekem ringathatnám.
Feküdnék a puszta hóra
boldogan, ha jön az óra.

Lejtőn

Megint lejjebb egy méterrel.
Csúszik a hegyoldal nagyon.
Kikötném magam kötéllel,
de minek? Inkább csak hagyom.

Hisz a lejtő velem mozog.
Senki sincs a hegygerincen.
Ahogy tudok, kapaszkodok,
talpam alatt ott a nincsen.

Gyász

Ablakomat bedeszkázom,
ajtómat is beszögelem.
Lámpáimat mind eloltom,
csak a csend motoz idebenn.

Leülök az ágyra kicsit,
mintha indulhatnék máris.
Nem jön a szó, ami kinyit.
Ilyen lehet a halál is.

Hej, leányka!

Hej, leányka, kis leányka!
Ki van a szívedbe zárva?
Hét pecsétes, nagy titok,
erről inkább hallgatok.

Hej, leányka! Hogyha kérem,
esti bálba eljössz vélem?
Megtudod, ha ott leszek,
semmit nem ígérhetek.

Hej leányka, kis leányka!
Szemed fénye szívem vágya.
Jössz-e táncba énvelem?
Elígértem már kezem.

Hej, leányka, kis leányka!
Nem jöttél az este bálba.
Van más dolgom énnekem:
én is élem életem.

Hej legényke, kis legényke!
Ennyit ér a szemem fénye?
Egy hétig nem lát szemem,
s más leány ül térdeden?

Monománia

Mint ha lepke járja táncát,
körbe jár a gondolat.
Kerüli tűz forró lángját,
mégis fényében marad.

Fénybe szállva perzselődne:
tűznek lángja elemészt,
messzi tájra elrepülve
a sötétbe belevész.

Nem vagyok szerethető

Én nem vagyok szerethető.
Nem is voltam soha az.
Szívem, mint elhagyott mező.
Fölveri a durva gaz.

A gaz lehúz, megfojt, befed.
Indája szívem szorítja.
Lelkem parlag. Nem műveled.
Termőre szív nem fordítja.

Puszta földem gyomot terem.
Nem virágzik rajt', csak átok.
Elveszi a lélegzetem.
Gyümölcsöt itt nem találtok.

Illúzióim elhagytam

Illúzióim elhagytam.
Nem várok újabb csodákra.
Maradok már csak magamban,
saját börtönömbe zárva.

Hátam mögött fütyül a szél,
amerre az utam járom.
Ott ólálkodik már a tél
előttem a láthatáron.

Tiszavirágzás

Télre tavasz.
Csendre szó.
Utat mutat,
mi rossz, mi jó.

Tavaszra nyár.
Friss a szó.
Színes szivárványt
daloló.

Ősz a nyárra.
Gyümölcshozó.
Zöldre sárga.
Bölcs a szó.

Őszre tél.
Szóra csend.
Benne él
a végtelen.

Miért érzem mindig azt?

Miért érzem mindig azt, hogy egyedül vagyok,
amikor erre az érzésre nincsen semmi ok?
Hisz' folytonosan körbevesznek családtagjaim,
állandóan van, akinek szeme rám tekint.

Utcán járok, munkahelyen töltöm fél életem,
verset írok, csevegek az interneten,
mégis folyton magányosnak érzem magamat,
mintha sziget jelentené egész világomat.

Vannak olyan gondjaim, mit egyedül nem tudok
megoldani, segítséget pedig ritkán kapok,
így aztán nem is bízom meg senkiben soha.
Lehetséges, hogy én vagyok nagyon ostoba.

Gyermekkorom óta, egész életem során
vágyálmokat kergettem ostobán, bután,
és mikor a valóság az arcomba csapott,
mindig hátamat mutattam, osztán jó napot!

De tudom, hogy ez az élet senkinek sem jó,
hiszen kívülről úgy nézek ki, mint egy tahó,
ki átgázolva mindenen, mi neked fontos lehet,
teszi tönkre sajátját, és vele az életedet.

De becsülettel megmondom, hogy bizony, ilyen vagyok,
s míg erdő után járok folyton, a fáknak rohanok,
és könnyen lehet, hogy autónkat árokba vezetem,
mert a csillagokat nézem, hogyha nem fogod kezem.

Egy zsömlét ettem...

Egy zsömlét ettem, kiflit, meg egy fél liter tejet
ittam meg, kávénak reggel, s ez elég lehet,
hisz nem fogyasztok energiát, mert túl keveset
mozgok, ahhoz mérten, ami egészségesebb
lenne, hogyha tudatosabban élném életem,
s arra lennék tekintettel, amire most nem,
no meg, persze, más szempont sem elhanyagolható,
hisz a beteg polgár soha nem lesz jó alattvaló,
mert folyton lázas, feje fáj, és mindig nyavalyog,
és nem látja át magától, mily nagyszerű dolog,
ha nyugdíját a tőzsdézéstől megvédi a Párt,
s nem kell félni éhezéstől soha többé már,
hisz visszaveszi rajta majd az alumínium ipart,
veszteséggel, az igaz, de ez senkit nem zavart.
Mert olyan okos emberek vannak odafent,
akiknek az egyéni érdek csakis akkor szent,
hogyha saját káeftéjük kaphatja meg azt
a támogatást mit ugyancsak ők osztanak.

Tudjuk jól, hogy ez a csont már lerágott, nagyon,
de a tisztesség kedvéért szó nélkül nem hagyom,
hogy már minden egyes "rendszerváltás" után
új ember ül minden poszton; hogy van ez kis komám?
Megtömjük a zsebeinket azután itt a vég,
de a zsíros állásokból soha nem lesz elég
rokonnak vagy harcostársnak, ez mind egyre megy,
a lényeg, hogy harminc évre fosztunk ki benneteket.

Törvényt hozunk arról is, hogy csak mi lophatunk,
hiszen megvan hozzá a teljes kétharmadunk,
és bárki, aki szót emel, vagy kérdezni akar,
alumínium barakkban találhatja hamar
magát, hogyha nem viselkedik jól nagyon,
mert ezt a demagógiát már mégsem hagyhatom,
hogy bárki kritizálni merje, amit mond a Párt.
Nem lett ennek ötvenhat vége valaha egyszer már?

Egy dög

                                               Charles Baudelaire emlékére

Egy dög hevert az útpadkára vetve,
hol megütötte egy költő szemét.
Hogy rátekintett a bomló tetemre,
egy versbe foglalta szerelmesét.

Arról írt, hogy elmúlik az élet,
s nem marad utána, csak mocsok,
de még itt vagyok és amíg élek,
jól teszem, ha szépet álmodok.

Mert hiába lesz testünk hasonló
egy bomló ebtetemhez egykoron,
szellemünket nem vájhatja holló,

belőlünk, ha testünk ócska rom,
ki: életünk nem csak földre hulló,
rothadó levél az avaron.

 

Én boldogabb életet...

Én boldogabb életet álmodtam magunknak,
mint ami a részünkül jutott.
Úgy hittem, ha eljön majd a holnap,
elfelejthetünk majd minden tegnapot.

Mára sokkal fontosabb lett mindaz,
mit tegnapjainkból megismerhetünk,
megtanulni, mit hoz majd a holnap;
megvédeni saját gyarló életünk.

Húsz év telt el a nagy hátraarc óta.
Sok változott, semmi sem nagyon.
Már megint csak úgy szól a nóta,
mint egykoron, innen a Berlini Falon.

Aki tudott, mára fordított már
néhányat esőköpönyegén,
így lett a többségből fülkeforradalmár,
s így maradt meg mind a sok szegény.

Valamit mi nagyon elrontottunk,
amikor még nyitva állt az út.
Hibákat hibákra halmoztunk,
s szépnek hittünk eszmét, ami rút.

Elnyomásból sosem lesz szabadság,
annak sem, aki az elnyomó.
Munka nélkül nem támad gazdagság.
A kényszermunka semmire való.

Nem mindegy, hogy fényes szelek fújnak,
vagy körmenetnek kántálása száll,
hogyha ma is csak egyazon úrnak
szolgál, aki nincstelen szamár?

Gondold meg, te nincstelen, te munkás,
mit szónokol megint a Vezér!
Faltól falig foglald el az utcát,
mert holnapra elfogy a kenyér!

Farkalatos törvények és zemberek

Szeptember 3.
Orbán Viktor december 31.ig 30-nál is több farkalatos törvényt akar elfogadtatni, ez a kilencven nap alatt durván három naponként egy numera.

 

Egyértelművé vált, hogy Orbán Viktor csak azokat tekinti zembernek, akinek a hiteltartozása egy összegben rendelkezésre áll. Azoknak a deviza adósoknak segít közpénzekből a magyar állam, akik képesek rá, hogy részletfizetésre felvett hitelüket egy összegben fizessék vissza. A FIDESZ pártelnöke ismét mást tesz, mint hirdet. Számára - csakúgy, mint a régi harcostárs Lézer Jani számára - csak az az ember, akinek pénze (lehetőleg készpénze) van. Ez már kiderült korábban is, a gazdagok jövedelemadóját mérséklő, a szegényekét növelő adótörvénye kapcsán, valamint a gyermekek után járó kedvezményeknek jövedelem határ nélküli kiterjesztése során is.

Mivel nem lesz olyan szabály, ami kötelezné a bankokat arra, hogy a végtörlesztéshez biztosítsanak forinthitelt, a hitel átváltására csak annak lesz lehetősége, aki hitelképes. Természetes, hogy a FIDESZ elnöke a zemberek "megmentését" a karvalytőke karmaiból úgy képzeli el, hogy a hitelképeseket kell megmenteni. Hiszen "aki semmire sem vitte, az annyit is ér", mint Lézer Janitól tudhatjuk.

 

Azt is tudomásul vehetjük, hogy az olyan kirúgott miniszterelnök, aki majd nem veszi fel a számára felkínált bozótirtási vagy csatorna tisztítási munkát, nem kaphat segélyt és közveszélyes munkakerülővé válik.