Nadrágja odébb hever.
Az élet, bár nem túl komor,
pár frászt lekever.
Medárd napon eső esett,
víz folyt a parkon át.
Elmosná egy óra veled
a szívnek bánatát?
S vajh, a bánat miért ily sok
pár éve szívemen?
Mint Duna, mely árad, mos
gátat szelíden.
De nem hiszem, hogy majd kitör,
s eláraszt Holdat, Napot
- bár úgy érzem néha, volna miből -,
de én itt önként vagyok:
ha jön az ár, elvész az élet,
s bár a szennyen szörfözni is lehet,
de én dolgozom, hogy a gát megvédje
az életet. Veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.