Csak megjött, és áttörte a gátat.
Mégsem sül le a képemről a bőr,
hogy eltűnt szívemből minden bánat.
Nem zúgva tört töltésen, falakon,
csendesen a létembe szivárgott.
Itt van, ha akarom, ha tagadom.
Terem-e földem még majd virágot?
Tudom, a vízen hajózni muszáj,
de óvni kell tőle az életet.
Nem haza a vízen úszó uszály:
nincs temető, ahova temethet
valaki, ha majd elvisz a ragály
ha feladod az összes elvedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.