Érdekképzet

Tisztelem, és becsülöm Tamás Gáspár Miklóst, mint minden más olyan embert, aki saját szakterületén próbál értelmes dolgokat véghezvinni oly módon, hogy közben nem próbál más kárára húzni belőle hasznot.
Ezért (is) olvasom "Magyarország" és "Európa" (így, idéző jelekkel) című cikkét az ÉS utolsó számában. A cikk első bekezdése a szellemi hanyatláson sajnálkozik, amire példaként hoz föl jó pár, a napi hírekből, újságokból, rádióból és televízós műsorokból (szándékosan nem használom az elterjedt összefoglaló közmédia kifejezést) ismerhető szószörnyeket illetve szóösszetételeket, mint "turbómagyar", "maffiabaloldal", "őszödi böszme" stb.

Majd immáron a tárgyalásra térve , az első hasáb közepe táján - némi maxwéberezést, és a témában való jártasságot és hozzáértést (ami részemről el nem mondható mértékben hiányzik) demonstrálni célzó történeti kitekintést követően  - lassan irányba fordul a cikk, és rögtön meg is akad a szemem az érdekképzet szón.
Ez milyen állatfaj lehet vajon? Valami olyan fogalmat jelenthet, ami rögtön költői magasságokba emeli az egyébként politika-filozófiai indíttatású cikket. Ezt nevezik a költészetben talán szimbólumnak, vagy  metaforának? Esetleg metonímiának? Vajon mit jelenthet?

Bevallom, első pillanatra ugyanazt, mint a turbómagyar: a nagy semmit. Az érdekképzet olyan összetett magyar szó, amelynek hátterében üres halmaz áll: a fogalmak olyan osztálya, amelyekhez nem tartozik fogalom. Amolyan fából-vaskarika (bár ez utóbbira felhozható az öntési eljárás: a fából készített karikáról "levett" mintába öntött vas alkothat fából-vaskarikát...) Vizsgált szavunkat az érdek és a képzet szavaink egymás mellé írásából alakította ki az így nyelvújítóvá váló társadalomfilozófus-politikus.

Mindkét szónak és a mögöttük álló foglomnak is van adekvát jelentése a magyar nyelvben.
Csak az egyszerűség kedvéért egy kislexikon szócikkének első mondatával viszonylag jól megközelíthető (bár belátom, komplexitásában még így körül nem írható) az érdek fogalma: "Az egyén, a csoport v. a társadalom tevékenységének indítéka, amelyet szükségleteik kielégítése ösztönöz. "

Hasonló módon megérthető a képzet szó mögött álló fogalom is - bár belátom, az e szavunk mögött álló képzet felidézéséhez esetleg már érettségi, vagy legalábbis az egykori általános iskolai tanultságnál némileg több osztály szükségeltetik: "A valóság tárgyainak, jelenségeinek érzékileg, gondolatilag általánosított, szemléletes képe, emlékképként való felidézése akkor is, ha azok a felidézés pillanatában nem hatnak érzékszerveinkre."

A két szó - illetve kifejtve immár fogalom egyberakásából képzett érdekképzet szavunk egyrészt utalhat arra, hogy képzetünk van valamilyen érdekről (v.ö. az érdek képzete->érdekképzet), másrészt arra, hogy érdekből alkotott képzettel állunk szemben (azaz az az érdekünk, hogy (egy) bizonyos képzetünk legyen valamivel kapcsolatban, ezért képzetünk érdekképzet). Bevallom, nem tudom, hogy a kettő közül melyik fogalommal is állok szemben.

"A politika nem más, mint a... megszégyenült érdekképzet", írja TGM (bár nekem inkább Tamás Gáspár Miklós marad, hiszen soha nem ittunk pertut). Azaz a politika ugyanúgy vagy képzet az érdekről, vagy a képzet (alkotásának?) érdeke. Még mindig nem derül ki, hogy melyikre is gondol a szerző.

És itt meg is akadok a cikkben, feladom. Ha az első hasáb közepén találkozom olyan kulcsfogalommal, amely mögött nincs jelentés - vagy csak a szerző fejében létezik, és azt ki sem fejti számomra érthetően a fogalom második alkalmazása során sem - akkor mit kezdek a cikk többi részével?

Vajon, ha saját szakterületeim egyikén használnék egy szakcikkben ilyen "jól definiált" (jóindulattal kettős jelentéssel, kevésbé jó indulattal jelentéssel nem rendelkező) fogalmakat, mint például ammoniteszbazalt, vagy végfelhasználórendszer, meddig tekintenének komoly publicistának a szakterületemen?

(Élet és Irodalom, 2013. június 4, 12. old. Tamás Gáspár Miklós: "Magyarország" és "Európa")